Máltáról nem sokat tudtam korábban, és ahogy egy másik cikkemben írtam, amúgy is csak véletlenül kerültem ide. Lévén 150 évig angol gyarmat, úgy képzeltem, hogy minden a brit korból lett itt hagyva, és érkezéskor egy szegény és lesajnált, a gyarmati korból itt maradt mini-Angliára számítottam.
Hát nagyon meglepődtem. Ide érkezve kb. az utolsó, amit az ember gondol, hogy ennek az országnak bármi köze van vagy volt a Britekhez. A semmi persze túlzás, de minimális, ami erre a kapcsolatra emlékeztet. Máltának megvan a saját egyénisége, vonzereje, és már csak ezért is érdemes ide látogatni.
Pár dolog a Brit korból
Tényleg egy kezemen meg tudom számolni, hogy mik azok a dolgok Máltán, amik halványan a brit gyarmati korra emlékeztetnek. És többségük tényleg csak halványan.
- Bal oldali közlekedés. Ez tényleg kitörölhetetlenül és erősen itt maradt. Az autóknak jobb oldalon van a kormánya és bal oldalon közlekednek. De ettől még az általános érzés Máltán egyáltalán nem lesz brit.
- Az ikonikus telefonfülkék. Ezek ma már csak mementók, turistalátványosságként funkcionálnak. Nincs bennük telefon, senki sem használja őket, és egyáltalán nem találkozni velük minden sarkon.
- A konnektorok. Talán – európai szemmel – a legidegesítőbb brit örökség, hogy a máltaiak a brit konnektort használják, ezért turistaként akár csak egy telefon töltéséhez is átalakítóra van szükséged.
- Az angol nyelv. Persze Máltán mindenki tud és ért angolul, de a mindennapokban láthatóan és érezhetően nem az angol a leginkább használt nyelv. Az emberek egymás között máltaiul beszélnek, a feliratok többsége vagy kétnyelvű, vagy csak máltai. A beszélgetéseket hallgatva, a táblákat, feliratokat nézve érzed, hogy egy külön országban vagy, és nem találkozol több angol nyelvvel, mint a világ bármelyik, turisztikailag fontos pontján.
Ami viszont nagyon nem Brit
Ha már a nyelvi környezet egyáltalán nem hozza azt az érzést, hogy ennek az országnak bármi köze is lett volna Nagy-Britanniához, akkor nézzük magát az épített környezetet vagy az életet.
Egy ablak vagy egy ajtó nem sok, annyi sem emlékeztet itt Angliára. Máltának megvan a saját építészeti stílusa, a településeknek a sajátos szerkezete, az embereknek a közlekedésben a sajátos vehemenciája, az életnek a helyi lüktetése.
És ez mind erősen mediterrán. Szicília és Afrika között vagyunk elvégre, nem pedig a La Manche csatorna túloldalán, és ezt pontosan érezni az ország minden leheletéből, rezdüléséből.
Egy kicsit minden olasz, egy kicsit minden arab, nem is kicsit minden máltai. De ha valami nem, hát egyáltalán nem angol.
A jellegzetes mészkő épületek, a szűk és kanyargós utcák, a kereszteződésbe alapvetően kedvesen de mégiscsak erőből érkező autók mind-mind sokkal jobban emlékeztetnek a földrajzi közelségben lévő országokra, mint Nagy-Britanniára.
Máltának a konyhája is egyedi, rengeteg olasz-arab befolyással, hihetetlenül ízletes ételekkel. És habár természetesen ma már itt is nagyon sok nemzetközi étterem található, mindenképpen érdemes a helyi ízeket is megkóstolni.
És ha még maradna az embernek kétsége, a körülötte beszélgető helyiek hangzása még csak akcentussal sem hozza a brit emlékeket – lévén nagyrészt nem is angolul beszélnek. A máltai nyelv jellegzetességeként hirtelen nem tudod, hogy Olaszországban vagy az arab világban vagy, mígnem azért egy-két elcsípett, kicsit eltorzított angol szó hallatán rájössz, hogy Máltán.
Egyszóval Málta lehet, hogy a britek gyarmata volt 150 évig, de kulturális értelemben sikerült megőrizniük az önállóságukat. Egy nagyszerű ország rengeteg érdekes és egyéni tartalommal, arabos-mediterrán lüktetéssel, mégis az Európai Unió biztonságával és hátterével. Kár lenne kihagyni!